Egy díj elnyerése nagy megtiszteltetés egy művész szakmai életében, de egyben mérföldkő is...

...és mint minden mérföldkő, alkalmat ad a dolgok összegzésére, az irány finomhangolására, merre is az arra... fent és lent...

Ebből az alkalomból kerestem meg egy bloginterjú formájában Kecskés Krisztina üvegművészt - aki 2010. március 15.-én Ferenczy Noémi díjat (kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenység elismerésére adományozható államikitüntetés) kapott-, és kérdeztem a kezdetekről, jelenről, és jövőről.

1. Mi volt az az esemény/hatás/mozzanat, ami az üveggel való foglalkozás
felé indított? Miért pont az üveg?

A szilikát már adva volt, mert anyám kerámikus művész, apám pedig szobrászművész, bár ő is „eltérült” a kerámia felé. Tehát én némi túlzással egy műteremben nőttem fel. Ahol néha üvegesek is felbukkantak egy kis kemencézésre és nekem akkor nagyon megtetszett az üveg. A Kisképzőbe mégsem üveg szakra jelentkezetem, mert attól tartottam, hogy hatalmas technikai háttér kell az üveghez, amit nem tudok majd egykönnyen megszerezni, gyárhoz pedig soha sem szerettem volna kötődni. És itt jött a mesébe illő fordulat, a három megjelölt szak helyett egy negyedikre, üvegre vettek fel.

2. Volt-e/ van-e szakmai példaképed? Ki az, akinek a legtöbbet köszönheted
szakmailag?

Természetesen voltak és vannak szakmai példaképeim, attól függően, hogy engem éppen mi foglalkoztat, mire irányul a figyelmem. Egy adott művész életművén belül is vannak olyan korszakok, amiket példaértékűnek tartok, míg esetleg más munkáikat kevésbé szeretek. Azért zavarba ejtő a kérdés, mert ha lelkiismeretesen akarok válaszolni, akkor nincs vége a felsorolásnak. Hogy mégis mondjak neveket, Buczkó György, Vida Zsuzsa, Horváth Márton és Bohus Zoltán voltak a tanáraim. Kertészfi Ágnest választottam mesteremnek a Mesterképzőn, mert a rogyasztott plasztikái nagy hatással voltak rám. Hefter Lászlót nagyon tisztelem mindenért, amit az üveggel és az üvegért tett. Tényleg nincs vége a sornak, még hosszan tudnám folytatni….

3. Van olyan művészeti irányzat/stílus, amit közel érzel magadhoz

Egyszer azt a kritikát kaptam a Főiskolán, hogy én lélekben ottmaradtam valahol a háború előtt… Akkor kicsit nem értettem, most be kell látnom, hogy ez teljesen így van és vállalom is. Ez nem valamilyen tudatos dolog, hanem egy ösztönös vonzódás ahhoz az időszakhoz, amikor még csak kezdődött minden, amin mostanra túljutottunk, sőt visszahoztuk, újra átléptük, stb.

4. Szívesen kísérletezel új módszerekkel/stílusokkal/mintákkal/színekkel?

Igen. Elsősorban a rogyasztott üveg területén dacolok mindenféle bevett szokásokkal és módszerekkel. Feszegetem a határokat, próbálgatom, mit bír ki az üveg. Ez eddig egy kis mikrovilágban történt, nem készítettem futballpályányi üvegfalakat és hatalmas köztéri szobrokat, a mondanivalóm „kis helyen is elfért”. Most már azért szívesen kipróbálnám valamivel nagyobb méretekben is. Be kell valljam, én festő szerettem volna lenni, de meg sem próbáltam mert mindig is egyértelmű volt, hogy szobrász géneket örököltem. A színekkel is elboldogulok, de elsősorban formában gondolkodom.

5. Fontosnak tartod, hogy visszaigazolást kapj egy-egy munkádról?
Készítesz tárgyakat megrendelésre is?

Megrendelésre főleg építészeti üveget készítek. Ez a kettő (a megrendelő és az építészeti üveg) nem is választható el egymástól. Ilyenkor alkalmazkodni kell, persze határok között. A hely adottságai, funkciója, a megrendelő óhajai, adják a keretet amit megpróbálok megtölteni tartalommal. És ilyenkor akár tetszik, akár nem, megkapom a visszajelzést már a tervezés fázisában. Addig kell gyúrnom az eredeti ötletemet, amíg mindenki boldog nem lesz…

6. Van "üzenete" a tárgyaidnak (egy-egy visszatérő téma, motívum), és ha
igen, mi lenne az?

Lehet, hogy patetikusan hangzik, de a tárgyaimban van egy nagy adag elvágyódás egy jobb világba. Erre én magam is csak utólag jöttem rá visszatekintve az eddigi munkáimra. A legutóbbi kedvenc témám az ideális kert, ami a legtöbb kultúrában felbukkan mint kozmológiai jelkép, mint az adott kor világképének tükre.

7. Szerinted az üveg, mint anyag, milyen szerepet tölt be a ma emberének
életében? Mi az a tulajdonsága, ami fenntart(hat)ja az érdeklődést?

Az üveg az élet annyi területén van jelen, hogy felsorolni sem lehet, ezek közül én egy kis szelettel foglalkozom. Az, amit az üveg nekem és mindenki másnak ezen a téren jelent, szerintem nem változott lényegileg az idők folyamán. A ma embere ugyanúgy csodálkozik rá az üveg átlátszó, fényt megfestő, légies, törékeny, kicsinyítő-nagyító stb. voltára és az összes érzésre, amit kifejezni képes, mint a kezdetekkor. Csak a korok változnak, az ember és az üveg marad.

8. Kapcsolatban vagy szakmád kortárs művészeivel? Van esetleg valaki,
akinek (akiknek) a munkásságát figyelemmel kíséred, aki(akik) munkássága
általad említésre méltó?

Nem állítom, hogy a világ kortárs üvegművészetében mindig naprakész vagyok, de azért igyekszem nyitott szemmel járni. Nagyon frissítően hat, ha az ember lát valakitől egy új ötletet, egy kiemelkedő munkát. Az utóbbi idők legjobb ilyen élményei pont ehhez a bloghoz kötődnek! A magyar kortársak közül (ha csak a magam korosztályában gondolkodom) Borkovics Péter és Gáspár György plasztikáit
figyelem folyamatos csodálattal…

9. Milyen zenét hallgatsz mostanában? Van-e olyan könyv, film, ami manapság
nagyon megragadott?

Zenében legnagyobb hatással a férjem van rám, mivel a zenekara nálunk szokott próbálni… Félretéve a viccet, sokat változott a zenei ízlésem amióta őt ismerem, igényesebb és talán értőbb füllel hallgatok mindent. Nem kötődöm szorosan irányzatokhoz vagy zenekarokhoz, majdnem minden jöhet, amit emberek játszanak hangszereken. Techno, Electro stb. irányzatok kíméljenek! Könyveket most éppen újraolvasok (Bulgakov, Mario Vargas Llosa), moziban meg nem is tudom mikor voltam utoljára. Sajnos.

10. Min dolgozol mostanában? Van valami olyan téma, ami különösen
foglalkoztat?

Most leginkább két megrendelés foglalkoztat. Az egyik egy épülő kápolna, ahová teljesen hagyományos, festett ólmozott üvegablakokat tervezek, a másik egy nyaraló, ahol végre alkalmam lesz a gyakorlatba és a használatba átültetni régóta dédelgetett üvegrácsaimat.

11. Hol láthatjuk a közeljövőben a munkáidat? Lesz esetleg valahol
kiállításod/előadásod/kurzusod?

Augusztusban lesz a Ma Házában (volt Palme Ház) az állami művészeti díjazottak kiállítása, amire készülök. A G12 Egyesület Szabad Műtermében pedig minden csütörtökön tartok tanfolyamot, amire folyamatosan lehet jelentkezni. Megpróbálom megmutatni az érdeklődőknek, hogy van üveg a tiffanyn túl is…

A díjhoz szívbôl gratulálok, további jó munkát kívánok, és remélem, sokszor írhatok még a munkáidról!