Rémlik, mintha a napokban nyavalyogtam volna valamin, hogy dekár, hogy nem üvegből van... és tessék, megin' itt van egy.
 
A holland születésű Ted Noten -aki kőművesből lett ápolóból (egy idegelmén) lett-, ékszer-tervező "táskasorozata" nem kis humorról (vagy paranoiáról) tesz tanúbizonyságot, amikor női-archetípusokhoz (a Femme Fatale-től a Suffragette-n át a Fashionista-ig) rendelhető ékszereit bemutatta.
 
Testnyelv-kód-érték-fogyasztói társadalom kombói nem kis kérdést feszegetnek, mint hogy az ékszerek művészeti alkotások, státusszimbólumok avagy mindkettő dekonstrukciói?
 
Az általa képviselt, plexibelsőkbe rejtett szürrealizmus (pisztolyok, gyűrűk stb.) a női táskát, mint szimbólumot mindennapos környezetéből kiragadva helyezi új, tudatalattiban gyökerező kontextusba.
 
Levezetésként (szerintetek passzolna ezekhez a "táskákhoz"? vagy ez már sok? :) Andrea Knecht nyakéke: