Belépek az épületbe, bepöccintem a gépet és katt...közelebb megyek, majd megint katt... oldalazva hátrálok, katt... nagyon közel megyek, katt, aztán rám szól a biztonsági őr: Itt nem lehet fotózni! - de ne rohanjunk ennyire előre.

Fotós terepszemén voltam megin': a Semmelweis Egyetem Elméleti Tömbjének aulájában, a Nagyvárad téren... mindig is viccesnek találtam ezt az elnevezést: ha elméleti, akkor ugye ott sincs, én meg csak elméletben voltam ott fotózni, és ti meg most megnézitek, elméletileg milyen gyönyörségesen hatalmas ólomüveg ablak van ott.

De jöjjön először pár szó az épületről: Az utóbbi évek nagy beruházásai, mint például a Nemzeti Színház, a Sportaréna, vagy a Művészetek Palotája, valamiért nem tudott a magyar főváros jelképévé válni. A technicista szemlélet szerint ez csakis egy felhőkarcolóban testesülne meg, amely mutatná: micsoda fantasztikus teljesítményre képes a modern ember. Ez a gondolatmenet nem új keletű, évszázadokkal ezelőtt a gótika jegyében született magas, égbe törő épületek ugyanezt fejezték ki, csak más ideológiával, az isten felé törekvő ember műveként.

Egy új felhőkarcoló megjelenése a városban inspirálóan hatna a magyar építészetre, és nem mellesleg gyökeresen átalakítaná, megújítaná az adott környék jellegét. (Mindezt persze úgy, hogy a magas ház illeszkedjen az épített környezete arculatához, jellegéhez...érdekes adat, hogy az elmúlt években, régiónkban mindössze Budapesten és Belgrádban nem épültek toronyházak)

A felhőkarcolók divatja időről időre erőre kap, dacára a New York-i terrortámadásban összeomlott óriásépületek elrettentő hatásának.

A toronyházak ugyanis egyébként biztonságosak, tervezésük, kivitelezésük igazi csúcstudást igényel. Ráadásul gazdaságosak is, hiszen kis alapterületen állnak, de hatalmas területet foglalnak magukban.( Nem csoda hát, hogy Budapesten is a nagy ingatlanfejlesztők a toronyházak legnagyobb propagálói.)

(alábbi képen poszt főszereplője az utolsó épület)

Budapest városának szépsége a Duna két partjának éles kontrasztjából fakad, a hegyes budai táj a folyó pesti oldalán hirtelen lesz lapos alföld, ami egyébként a folyótól távolodva meglehetősen egyenletesen kiemelkedik, és ezzel természetes határt szab ezen az oldalon is. E kivételes természeti környezetben az utóbbi százötven évben viharos gyorsasággal alakult ki a város útrendszere, a legtöbb híd és Budapest sajátos építészeti karaktere. Mindez remekül megfigyelhető a budai magaslati pontokról, a János-hegytől kezdve a Citadelláig.

Jelenleg ebbe a sziluettbe csak néhány olyan magasabb ház metsz bele, melyek a hetvenes-nyolcvanas években épültek, például a SOTE Elméleti Tömb a Nagyvárad téren.