Ha van merszünk elhagyni a biztonságot nyújtó csendéletek és portrék ismerős világát, olyan területre tévedünk, ahol ha nyitott szívvel szemléljük az alkotásokat, kénytelenek vagyunk gondolkodni is.

Az absztrakt, a szürreális, Alice csodaországa lehet nyomasztó, kíméletlen, de bolondos, könnyed és szórakoztató is (sőt van olyan, amikor mindez egyben).
A brooklyni Kirsten Hassenfeld papírmasé munkái e hármas hatás mezsgyéjén próbálnak egyensúlyozni.
 
A 2004-es első, "Objects of Virtue", és a 2007-es "Dans la Lune" című kiállításának kézzel készített darabjai kétségtelenül egy másik, képzeletbeli világba visznek bennünket.... a megszállott részletességű szuperdekorativitás áttetsző rétegeiben egy álomvilág részletei bontakoznak ki.
 
Az éteri szobrok hibrid-szerkezetekként kényszerítik a nézőt saját újra- és újradefiniálására: hol hatalmas óriások díszfülbevalóiként látod őket, az összekapaszkodott láncok, gyöngyök, növesztett gyémántok bőségében...
...hol miniatűr, Ernst Haeckel-féle tengeri élőlényekként, és eltörpülsz....
...apró részleteit figyelve pedig - látunk egy nőt, aki illedelmesen egy pónit vezet egy miniatűr filagórián belül - hatalmasakká növünk.
 
Kirsten Hassenfeld áttetsző szobraihoz papírt használ, és a sokéves hajtogatás, vágás, ragasztás eredményeként ma már egyidejűleg több, újfajta papírral és módszerrel kísérletezik.
 
A felfüggesztett szerkezetek közül sok központjában egy gondosan kidolgozott, fehéren világító elem helyezkedik el, ami árnyékvetéseivel újabb dimenziókat tár fel.
Papírságukból fakadó sérülékenységük egyben legnagyobb varázserejük is...lehet, hogy köztük járva csak sugdolózva mernék megszólalni ? :) 
Fotók innen, innen, innen és innen.