Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, és rápörögnétek Wilhelm Staehle árnyékkép-karikatúráira, érdemes pár lépést hátrálni a múltba, egészen a műfaj eredetéig,
az árny-színházig.
 
Az árnyjáték eredete ma is vita tárgya, de az biztos, hogy i.e. 2000 táján Wui-Ti császár Kínájában már léteztek mozgatható árnyjátékhoz használatos figurák, amelyek kezdetben vallási rituálék kellékei voltak, majd később, fokozatosan háttérbe szorítva, de nem kizárva a szakrális funkciót, világi történetek kedvelt bábjai lettek
Ezek a festett bábok vékony szamár-, vagy marhabőrből készültek, a szemek, a száj, az öltözet gyakran applikáció volt a tömör fekete felületen. A rájuk rögzített pálcikák segítségével mozgatták őket...vagyis mozgatJÁK őket, ui. ha valakit pl. Indonéziába visz az útja, ott ez egy nagyonis élő dolog... ugyanilyen wayang-bábukkal játsszák el ma is ősi isten-történeteiket.
 
Aki látott már árnyjátékot, tudja, hogy ez a műfaj - elsősorban a torzulás miatt – nem alkalmazza a harmadik kiterjedést, a mélységet...de az európai embert ezért hiányosságért bőven kárpótolja a kultúrsokking, és az élő szakrális hangulat.
 
Következő állomásunk a szélsőségektől sem mentes, a művészet, technika és a tudomány területén egyaránt kísérletező, újító, 17-18. századi Európa, amikor újra felbukkan az árnyékkép, de már mint a könnyed társasági szórakozás egyik eszköze: a sziluettkép-készítés.
 
Nem kellett hozzá komolyabb szakértelem, csupán türelem, bárki kedvére megörökíthette családja, barátai profilját. Az elnevezés a francia király, XV. Lajos pénzügyminiszterének Étienne Silhouette-nek nevéből ered (Silhouette szabadidejében papírkivágásokkal szórakoztatta magát és környezetét, és talán legendás takarékossága miatt kölcsönözte az utókor nevét a műfaj elkereszteléséhez).
 
Az újítási őrület megszülte az első rajzgépeket. A legkedveltebb rajzgép a pantográf, más néven gólyaorr volt.
Egy úgynevezett perspektíva-segédeszközről van szó, amely lehetővé teszi nagyméretű tárgyak - később emberek - körvonalának követését a papíron. A gólyaorral készített mechanikus portré a fizionotrász.
 
Komoly szakkönyvek jelentek meg sziluett-témában; közülük is kiemelkedik Johann Caspar Lavater könyve, az 1775-78-ban kiadott Szenvelmi arctan. Lavater illusztrált fiziognómiai tanulmányt készített, amelyben egyebek mellett azt írja, hogy a sziluett-készítés azért hasznos, mert egyszerűsíti a megfigyelést - lévén, hogy csak az arc határvonalait mutatja -, mégis pontos ismereteket ad az ábrázolt ember jelleméről. Az írás nyomán lelkes olvasók százai kértek elemzést magukról az íróhoz elküldött sziluettképük alapján. Nem feltétlenül saját készítésű képekről van szó, hiszen már ebben az időben a vásári bábosokhoz és képmutogatókhoz hasonlóan dolgoztak hivatásos sziluett-készítők is.
 
A történet egészéhez még hozzátartozik, hogy az arisztokrácia portrék sorozatában örökítette meg generációról, generációra tagjait. Ennek a portréművészetnek évszázados, kialakult hagyományai, esztétikai szabályrendszere volt. A portrékészítés azonban túlontúl költségesnek bizonyult. A tömegével érkező megrendeléseket a portréfestők már nem tudták teljesíteni. A társadalmi-kulturális változások az arcképkészítés új formáinak kialakítását is szükségessé tették. Az igények növekedésével egyenes arányban gyarapodott azoknak az eljárásoknak a sora, amelyek ezeket az igényeket voltak hivatottak kielégíteni. Ekkor jött segítségül a képbe a sziluett-készítés.
 
Magyarországon az 1800-as évek elejére tehető az első hivatalos árnyképrajzolók megjelenése. A műfaj története a 19. század közepétől összekapcsolódik a fényképezés történetével: az első nagyítások között felbukkannak sziluettképek is, majd a barokk kori divat után a 20. század első évtizedeiben az olyan sajátos fotográfiai eljárások, mint a fotogram, újabb utat nyitnak a téma fejlődéséhez - ahonnan már egyenes út vezet a film kialakulásához.
 
És hogy manapság hol látni ilyeneket?
Nézz meg bármilyen figurális közlekedési információs vagy tiltó táblát: tulajdonképpen az adott téma árnyékképe szerepel négyzetben vagy körben... ugró szarvas... sétáló, iskolatáskás gyerekek... vonatablakon kimászó ember áthúzva... hullámokból kiemelkedő fej...
 
(bár most tényleg csak a tiltásokról jut eszembe: ismeritek ezt a reklámot?:

 

...de a filmművészet is beleégetett a retinánkba pár klasszik árnyékképet, pl. a Íti, amint a bicikli első csomagtartójában gubbasztva a kikerekedett Hold előtt elhúz... vagy Bates madörnek öltözött, kést magasba emelő árnyékképe a zuhanyfüggönyön...
 
..avagy a mai, trendi lakberendezés kellékei a falimatricák.
 
...és itt vannak Wilhelm Staehle romantikus színhelyekbe ültetett, zseniális szövegekkel ellátott világos színű sziluettjei, ahol a szereplők teste maga a szövegbuborék.
 
Cool.
 
Forrás: wiki, meg innen és innen.